Az acél edzése során az acélt az Ac3a (szub-eutektikus acél) vagy Ac1 (túl-eutektikus acél) kritikus hőmérsékletre hevítik, egy ideig ezen a hőmérsékleten tartják, hogy az ausztenitesedés teljes egészében vagy részben megtörténjen, majd a kritikus hőmérsékletnél gyorsabb hűtési sebességgel gyorsítják le az Ms alá (vagy az Ms izotermikus hőmérsékletéhez közeli hőmérsékletre) történő gyorshűtést, amely martenzites (vagy bainit) hőkezelési eljárással alakul ki. Általában alumíniumötvözeteket, rézötvözeteket, titánötvözeteket, edzett üveget és más anyagokat szilárd oldatsegítő vagy "gyors hűtési eljárással" végzett hőkezelési eljárásnak is nevezik.
A kioltás célja:
(1) Javítsa a fém mechanikai tulajdonságait anyaggá vagy alkatrészekké.
(2) javítja egyes speciális acélok anyagtulajdonságait vagy kémiai tulajdonságait
Kioltási módszerek: főként egyfolyadékos kioltás, kétfolyadékos tűz, fokozatos kioltás, izotermikus kioltás, lokalizált kioltás és így tovább.
A megeresztés az edzett fém anyaggá vagy alkatrészlé alakítása, amelyet egy bizonyos hőmérsékletre hevítenek, majd egy bizonyos ideig tartó hőkezelés után egy bizonyos módon lehűtenek. A megeresztés a megeresztés közvetlenül a megeresztés utáni művelet, általában a munkadarab utolsó hőkezelése is, ezért a megeresztés és a megeresztés együttes folyamatát végső kezelésnek nevezik.
A temperálás szerepe a következő:
(1) javítja a szervezet stabilitását, így a folyamat során használt munkadarab már nem fordul elő az átalakítás szervezésében, így a munkadarab geometriája és tulajdonságai stabilak maradnak.
(2) A belső feszültségek kiküszöbölése a munkadarab teljesítményének javítása és a munkadarab geometriájának stabilizálása érdekében.
(3) az acél mechanikai tulajdonságainak beállítása a felhasználási követelményeknek megfelelően.
Megeresztési követelmények: a munkadarabokat különböző felhasználási területeken különböző hőmérsékleten kell megereszteni a használati követelmények teljesítése érdekében. (1) A vágószerszámokat, csapágyakat, cementált edzett alkatrészeket és felületedzett alkatrészeket általában 250 ℃-on kell megereszteni az alacsony hőmérsékletű megeresztésnél. Az alacsony hőmérsékletű megeresztés utáni keménység nem változik jelentősen, a belső feszültség csökken, és a szívósság kissé javul. (2) A rugókat 350 ~ 500 ℃-on kell megereszteni közepes hőmérsékleten, így nagy rugalmasságot és a szükséges szívósságot lehet elérni. (3) A közepes széntartalmú acél szerkezeti alkatrészeket magas hőmérsékleten kell megereszteni, általában 500 ~ 600 ℃-on, a megfelelő szilárdság és szívósság elérése érdekében.
A normalizálás egyfajta hőkezelés az acél szívósságának javítására, melynek során az acél alkatrészeket 30 ~ 50 ℃ feletti Ac3 hőmérsékletre hevítik, miután egy ideig légmentesen hűtötték. A fő jellemzője, hogy a hűtési sebesség gyorsabb, mint a visszatérő hőmérséklet, és alacsonyabb, mint a kioltás sebessége. A normalizálás valamivel gyorsabb hűlést eredményezhet az acél kristályos szemcsefinomításában, kiegészítve az egykomponensű anyagokat, kielégítő szilárdságot érve el, és jelentősen javíthatja a kis szeszélyességet (AKV-érték), csökkentheti az alkatrész repedési hajlamát. Egyes alacsony ötvözetű melegen hengerelt acéllemezek, alacsony ötvözetű acél kovácsolt és öntvények normalizálásával az anyag átfogó mechanikai tulajdonságai javíthatók, valamint a vágási teljesítmény is javulhat.
A lágyítás során a fémet lassan, bizonyos hőmérsékletre melegítik, megfelelő ideig tartják, majd megfelelő sebességgel hideg zónába viszik, és fém hőkezelési eljárást alkalmaznak. A lágyító hőkezelés teljes lágyításra, részleges lágyításra és feszültségmentesítő lágyításra oszlik. A lágyított anyagok mechanikai tulajdonságai Kinze szakítóvizsgálattal, valamint keménységvizsgálattal is meghatározhatók. Sok acélanyagot visszaküldnek hőkezelt állapotban. Az acél keménységvizsgálatához használható Locke keménységmérő, HRB keménységmérő, vékonyabb acéllemezekhez, acélszalagokhoz és vékony falú acélcsövekhez pedig Locke felületi keménységmérő, építőanyagokhoz pedig HRT keménységmérő.
A nemedzés és lágyítás célja: 1. Az anyagok minőségének javítása, az öntési, kovácsolási, hengerlési és hegesztési folyamatok során keletkező különféle szerveződési hibák, valamint a maradékfeszültségek kiküszöbölése, a munkadarab deformációjának és repedésének megakadályozása érdekében. 2. A munkadarab lágyítása a forgácsolás elvégzéséhez. 3. A szemcse finomítása, a szerveződés javítása a munkadarab mechanikai tulajdonságainak javítása érdekében. 4. A végső hőkezelés (nemedzés, megeresztés) során a szervezettség megfelelő elvégzése.
A leggyakrabban használt hőkezelési eljárások a következők:
(1) teljes lágyítás. A középső és alsó szénacél finomítására használják öntéssel, kovácsolással és hegesztéssel, miután a durva túlhevített szövet gyenge mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik.
(2) gömb alakú lágyítás. A szerszámacél és a csapágyacél kovácsolás utáni nagy keménységének csökkentésére szolgál.
(3) izotermikus hőkezelés. Bizonyos nikkel- és krómtartalmú acélötvözetek előállítására használják, amelyek nagy keménységű szerkezeti acélt tartalmaznak.
(4) átkristályosító lágyítás. Fémhuzalok, lemezek hideghúzásához és hideghengerléséhez használják, hogy elősegítsék az edzést (keménység nő, képlékenység csökken).
(5) grafitizációs lágyítás. Nagyszámú karbonizált testet tartalmazó öntöttvas jó képlékenységű temperöntvényekké alakítására szolgál.
(6) diffúziós lágyítás. Az ötvözetek kémiai összetételének egyenletessé tételére és teljesítményének javítására szolgál.
(7) feszültségcsökkentő lágyítás. Acélöntvények és hegesztett szerkezetek belső feszültségének kiküszöbölésére szolgál.
Közzététel ideje: 2024. dec. 1.
