1. Kiváló rozsdaállóság
A horganyzás fő célja a rozsdásodás megállítása – és itt jön képbe a horganyzott acélon lévő cink-oxid réteg. Így működik: a cinkbevonat korrodál először, elszenvedi az ütést, így az alatta lévő acél hosszabb ideig ép marad. E cinkréteg nélkül a fém sokkal hajlamosabb lenne a rozsdásodásra, és az esőnek, a páratartalomnak vagy más természetes elemeknek való kitettség felgyorsítaná a bomlást.
2. Meghosszabbított élettartam
Ez a hosszú élettartam közvetlenül a védőbevonatnak köszönhető. A kutatások azt mutatják, hogy tipikus körülmények között az ipari környezetben használt horganyzott acél akár 50 évig is kitart. Még erősen korrozív környezetben is – például sok vízzel vagy nedvességgel teli helyeken – 20 évig vagy tovább is kitart.
3. Javított esztétika
A legtöbb ember egyetért abban, hogy a horganyzott acél vonzóbb megjelenésű, mint sok más acélötvözet. Felülete általában fényesebb és tisztább, így polírozott megjelenést kölcsönöz neki.
Ahol horganyzott acélt használnak
A horganyzáshoz különböző eljárások alkalmazhatók:
2. Galvanizálás
3. Cink diffúzió
4. Fémszórás
Tűzihorganyzott
A horganyzási folyamat során az acélt olvasztott cinkfürdőbe merítik. A tűzihorganyzás (HDG) három alapvető lépésből áll: felület-előkészítés, horganyzás és ellenőrzés.
Felület előkészítése
A felület-előkészítési folyamat során az előregyártott acélt horganyzásra küldik, és három tisztítási szakaszon megy keresztül: zsírtalanítás, savas mosás és folyósítószeres kezelés. E tisztítási folyamat nélkül a horganyzás nem történhet meg, mivel a cink nem reagál a szennyezett acéllal.
Horganyzás
A felület-előkészítés befejezése után az acélt 98%-os olvadt cinkbe merítik 830°F hőmérsékleten. Az acél edénybe való bemerítésének szögét úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegye a levegő távozását a csőszerű formákból vagy más zsebekből. Ez lehetővé teszi a cink áramlását is az acél teljes testébe. Ily módon a cink érintkezésbe kerül az acél teljes felületével. Az acél belsejében lévő vas reakcióba lép a cinkkel, cink-vas intermetallikus bevonatot képezve. A külső oldalon egy tiszta cinkbevonat rakódik le.
Ellenőrzés
Az utolsó lépés a bevonat vizsgálata. Vizuális ellenőrzéssel ellenőrizzük az acéltest bevonat nélküli részeit, mivel a bevonat nem tapad a tisztítatlan acélhoz. A bevonat vastagságának meghatározására mágneses vastagságmérő is használható.
2 Galvanizálás
Az elektrokémiai eljárással előállított acélt elektrokémiai eljárással állítják elő. Ennek során az acélt cinkfürdőbe merítik, és elektromos áramot vezetnek át rajta. Ezt a folyamatot galvanizálásnak is nevezik.
Az elektrogalvanizálási folyamat előtt az acélt meg kell tisztítani. Itt a cink anódként működik, hogy megvédje az acélt. Az elektrolízishez cink-szulfátot vagy cink-cianidot használnak elektrolitként, míg a katód védi az acélt a korróziótól. Ez az elektrolit okozza, hogy a cink bevonatként az acél felületén marad. Minél tovább merül az acél a cinkfürdőbe, annál vastagabb lesz a bevonat.
A korrózióállóság fokozása érdekében bizonyos konverziós bevonatok rendkívül hatékonyak. Ez az eljárás egy további cink- és króm-hidroxid réteget hoz létre, ami kékes megjelenést eredményez a fém felületén.
3 Cinkpenetráció
A cinkbevonat létrehozása vas vagy acél felületén cinkbevonatot képez a fém korróziójának megakadályozása érdekében.
Ebben az eljárásban az acélt cinkkel együtt egy tartályba helyezik, amelyet ezután lezárnak, és a cink olvadáspontja alatti hőmérsékletre melegítenek. A reakció eredményeként egy cink-vas ötvözet keletkezik, amelynek szilárd, tiszta cinkből álló külső rétege tapad az acél felületéhez, és jelentős korrózióállóságot biztosít. Ez a bevonat a festék jobb tapadását is elősegíti a felületen.
Kis fémtárgyak esetében a cinkbevonatolás az optimális módszer. Ez az eljárás különösen alkalmas szabálytalan alakú acél alkatrészekhez, mivel a külső réteg könnyen követi az alapacél mintázatát.
4 Fémszórás
A fémszórásos cinkbevonatolás során elektromosan töltött vagy porlasztott olvadt cinkrészecskéket permeteznek az acél felületére. Ezt a folyamatot kézi szórópisztollyal vagy speciális lánggal végzik.
A cinkbevonat felhordása előtt minden szennyeződést, például a nem kívánt felületi bevonatokat, olajat és rozsdát el kell távolítani. A tisztítási folyamat befejezése után a porlasztott olvadt cinkrészecskéket az érdes felületre permetezik, ahol megszilárdulnak.
Ez a fémszórásos bevonási módszer a legalkalmasabb a lepattogzás és a lepattogzás megakadályozására, de nem ideális a jelentős korrózióállóság biztosítására.
Meddig tart egy cinkbevonat?
A tartósságot jellemzően a cinkbevonat vastagsága, valamint egyéb tényezők, például a környezet típusa, a használt cinkbevonat típusa és a festék vagy szóróbevonat minősége befolyásolja. Minél vastagabb a cinkbevonat, annál hosszabb az élettartam.
Tűzihorganyzás vs. hideghorganyzásA tűzihorganyzott bevonatok általában tartósabbak, mint a hidegen horganyzott bevonatok, mivel jellemzően vastagabbak és robusztusabbak. A tűzihorganyzás során a fémet olvadt cinkbe merítik, míg a hideghorganyzási eljárás során egy vagy két réteget permeteznek vagy ecsettel visznek fel.
Tartósság szempontjából a tűzihorganyzott bevonatok több mint 50 évig is eltarthatnak, a környezeti feltételektől függetlenül. Ezzel szemben a hidegen horganyzott bevonatok jellemzően csak néhány hónaptól néhány évig tartanak, a bevonat vastagságától függően.
Ezenkívül az erősen korrozív környezetben, például ipari környezetben, a cinkbevonatok élettartama korlátozott lehet. Ezért a kiváló minőségű cinkbevonatok kiválasztása és hosszú távú karbantartása kulcsfontosságú a korrózió, kopás és rozsda elleni védelem maximalizálása érdekében.
Közzététel ideje: 2025. augusztus 12.
